Feed on
Posts
Comments

Összefoglaló

Hol is fejeztem be? Még nem írtam Szombathelyrõl meg Várpalotáról. Pedig a legizgalmasabb versenyek voltak talán az évben nekünk.

Szombathely, Ezerjó kupaSzombathely: Ezerjó kupa, szombat, pálybejárás. Ez is egy lõtér, bár nem annyira durva, mint a veszprémi, de sivatagi állapotok, nyeljük a port 1000el. Szépen felírjuk. Másnap verseny. Éjszaka esett az esõ, így a pálya egy részét nem is használjuk, egy 1-2 km-es szakaszt kivesznek, az járhatatlan. Gumiválasztásunk jó, elég jól megyünk, Andris ellenben verseny murvagumikat rakott fel, meg is elõzzük, 1 percet verünk rá kapásból. Másodszorra is megelõzzük, akkor meg egy árkot kapott el úgy, hogy alig tudtak kiszabadulni. Vígan élvezzük a versenyt, a pálya kezd száradni, bár a zsuvás helyeken csak dagonyázunk. Egy tankcsapdákkal övezett rész is nagyon sáros, így azt mondják, hogy a következõ körben ott kimarad egy kanyar. Következ körben megrökönyödve tapasztaljuk kijõve az elõtte lévõ kanyarból, hogy mégis ott van az említett tankcsapdás kanyar, de kanyarodás közben az is kiderül, hogy ennek az ívét megváltoztatták, kisebb lett, a kisebb íven kisebb a sár. Nem is lenne gond, tartanánk a kat. 3. helyet és az abszolút 6-at, ha visszafelé ugyanez a kanyar nem viccelne meg, és a szakadt szalagok közt megtalálnánk az utat. Ez nem sikerül, és hogy ne csapjuk a beton gúlának a kocsit, a másik oldalról kerüljük, ahol egy pocsolya alatt egy jó 30cm-et lyukat találunk, így kb. 60 km/h-s sebességrõl rögtön 0-ra lassulunk. Hátizom megrándul, öv fog, gond egy szál se, csak sz*rrá törtük a kocsit. Ez van. Még egy gyors lett volna, így a sors fintora, hogy a kiesõk miatt az általunk pályázott helyre Andris ér be. Ez van. Petra a trabit borítja be egy árokba egy kanyarból kijövet. Verseny után a trélerre pakolás egy eszeveszett kínlódás, másfél óra, míg a kocsit mindenféle fortéllyal a trélerre szenvedjük.

Palota RallyePalota Rallye – Várpalota, MNASZ Junior: Egy hét alatt egy másik Suzukiba (kék) átpakolják a fekete maradékát, és gondoljuk, hogy a Palota Rallye-n elindulhatunk elõfutóként. A kocsit nagyjából elkészül, vezetni nem olyan élvezet, de megy rendesen, odaérünk az adminisztratív átvételre is. Ott majdnem kiderül, hogy nem mehetünk, de aztán 0000-s rajtszámmal elsõ elõfutók lehetünk. Bejárjuk az utca Peugeout-val a pályát, közben rutinosan kicserélünk egy defektes kereket is. A pálya gáz, elõzõ nap széttúrták a WRC-k a Duna-Alba Rallye keretében. Oklömnyi kövek és óriási vájúk mindenhol. Másnap indulás, büszkén sárga villogóval elsõ autóként indulunk. Ahogy elindulunk az elsõ gyorson, rögtön kijön a múlt hétrõl szerzett hátfájásom, alig bírok beszélni, csak markolom az itinert, és ordítom a kanyarokat, mert csattog a kartervedõ, az autó folymatosan pattog, az átbeszélõ zajos, úgyhogy minden rendben rendesen. Egyszer csak egy murvás egyenesben keresztbe áll az autó és megáll – kitörött a jobb elsõ futómû. Egy szaki segítségével (kösz!) rendbe rakjuk az autót, hogy legalább lábon kimehessünk a pályáról. Sikerül is, az inotai szervízponton meg átnézzük, aztán haza is jövünk, nem kínozzuk magunkat meg az autót. Itthon Jani hazaviszi a kocsiját Andristól, én viszem ki a versenyautót a szervízbe. Jól is menne a dolog, de párszáz méter után egy hosszú balos kanyarban egyenesen kivágtatok a padkára, letarolok 5m bokrot, de sikeresen megúszok egy villanyoszlopot. Andris csak röhög, mikor értem jön. Fél óra alatt megint rendbevágjuk a futómûvet, aztán 30-cal kivánszorgok óvatosan a szervízbe. Lassan megszokom a kicsúszásokat, borulásokat, nem veszélyes ez? 🙂

Azóta Jani vett még egy fehér Suzukit, legyen még alkatrész, és most a kék van a szervízben, abból készül egy versenyautó, amivel talán végig tudunk menni egy versenyen.

Trackback URI | Comments RSS

Leave a Reply