Feed on
Posts
Comments

Éjszakai portya 2004

Dani rábeszélésére nem Úrkútról indultunk, hanem Városlõdrõl, összesen 8-an. (Viola, Nóri, Roli, Roli anyukája, Dani, Marci, Bence, Én). Az irányt Úrkútnak vettünk, ahol a mangánbánya melletti õskarsztnál megkerestünk egy geoládát is. Azután, minthogy Violáért nem volt hajlandó apukája eljönni, ugyanúgy 8-an folytattuk az utat. 🙂 Már sötétben indultunk a Kab-hegy felé. Mint már korábban, most is a túristaútvonalat választottuk, ami megint nem jött be, mert megint elkevertünk, úgyhogy volt ott kõ, árok, vadrózsa meg minden. A tetõn az antenna alatt pihentünk meg kajáltunk egy kicsit, míg Marciék megpróbáltak megtalálni egy geoládát, sajnos sikertelenül. Az eredeti terv szerint Pula, ill. a Tálodi-rét, korábbi táborhelyünk volt a cél, de mivel a Városlõd-Úrkút távolság megnövelte az útvonal hosszát, így Nagyvázsony felé indultunk, tanakodva, hogy hol aludjunk. Mivel nem akartunk bent a faluban (községben?) aludni, de messze sem tõle, hogy ha jön a vihar, akkor ne ázzunk teljesen el, így a falutól (legyen falu) 2 km-re a mezõn vertünk tanyát hajnali fél 3 körül. 4-kor arra ébredtünk, hogy óriási a szél, és nyugat felõl fekete felhõket hoz a szél iszonyatos sebességgel. Úgy 2 perc alatt (!) mindenki menetkész volt. Addigra oda is értek a felhõk, gondoltuk, most kapunk minden jót, vihart, esõt, talán még jeget is. Nagy ütemben Nagyvázsony felé vettük közben az irányt, de semmi sem történt. A felhõk, ahogy jöttek, úgy mentek, így fél 5-re Nagyvázsonyban voltunk. A buszmegállót egy punk társasággalo osztottuk meg, és az 5:13-as bussza már hazafelé robogtunk.

Trackback URI | Comments RSS

Leave a Reply